Megtörli a száját, összeszedi az előzőleg kiszedett holmijait - amiket keresett mobilkeresés közben, majd megtörli a telefont. Egy picit üldögél, bevesz egy Aspirint, fáj a feje. Majdnem elalszik, ébresztője kelti: > Dollbert Report, fél óra múlva. Lehet, jegyed van. <. Összeszedi holmijait, kicsit elandalog az újdonsült pár nézése közben, majd komolyan fölkel. Megigazítja a ráncokat ruháján, és elindul a kapun, végighallgatja a szám végét. - Sziasztok, és jó mulatást nektek. Szerintem, én megyek, talán hajnali kettőre felkelek - remélem - ismétlésre. Na, addig alszom. Nektek meg "jó mulatást" - hihihi. - kuncogta el ravaszan az utolsó kis mondatot. Kilépett a párás és nyomott Discoból, és vett egy friss levegőt, majd hazament.
- Nem, nem az egy héttel ezelőtt volt. - mondta, előtte egy kicsit tapsolt Stellanak. - Kafa. - mondta szűkszavúan, majd kezdett dúdolni. - "... but they´re haunting me in my dream whahahaha"
Mutathatok, de ez sem a legvidámabb - magyarázta, majd ő is elővette a mobilját, rákeresett valamire és olvasni kezdett:
"Soha nem sejtettem volna, hogy az életben ennyi nehéz döntéssel kell szembe néznem. Még csak bele sem gondoltam abba, hogy milyen felnőttnek lenni, addig, amíg úgy nem alakultak a dolgok. Nem sok 19 éves lány mondhatja el magáról, hogy egy és ugyan azon személyt szeretett két időben, senki nem mondhatja azt, hogy utazott az időben és azt, hogy olyan barátokra lelt, akiket eddig is teljes szívével szeretett. [...] Életre halálra folyt a küzdelem, és a sikernek ára van. Valaki meghal, valaki túléli. A kérdés már csak az, hogy ki..." - olvasta néha meg-meg állva, hogy megrázza a fejét és beleigyon a koktélba.
- Izé hütty. - mondta részegesen, majd előhúzta mobilját, pötyögött párat, majd monoton olvasásba kezdett. - "Az ajtó. A gyér fény pompás melegséget és életet, egyúttal borzalmat és szörnyűséget hozott az ott élők köreibe. Mert, senki sem tudta mi van az ajtón túl. A biztos halált, vagy az örök szabadságot. Nem. Senkinek sem volt tudomása, sem sejtése; mert azon, ha kiküldtek egyet közülük, nem tért vissza. Sayelle a nevem. Ma, én fogom megpróbálni, teljesíteni ezt. Életem piciny vége ma ezen alapult. Vége. ... " Oké, túl vidám vagyok ehhez. - fejezte be.
- Figyeljetek - kezdte kicsit dülöngélve a széken, kissé rekedt részeges hangon. - ... mi van ebbe a löttybe? Kérek még! - hozatott magának egy koktélt.
- Nem tudom - mondta csuklások közt. Eddig csendben volt, kicsit szüneteltette a dumagépét, viszont, most köszönt Nickynek. - Sz ... brgh ia! - mondta. - Amúgy brgh, én is írok. Szerintem izgi, nem Stel brgh a?
- Nekem is! - rázta a fejét boldogan, közben nagyokat nyelt. - Hmm... azthiszem ismerlek, könyvdedikáláson láttuk egymást nem? Neked lesz az új könyved a .... - kezével gondolkodó mozdulatot mutattot. - A bukás! Izgalmasnak tűnik a címe alapján.
- Oksa! - vigyorgott vissza a szédítően hülye és buta mosolyával, majd kajlán helyet foglalt egy bárnál, de előtte köszönt Stacynek. - Sziaa! - mondta. Rendelt egy vajsört.
Kérjük ne szidd az oldalt, a közösséget, a szerkesztőket vagy bármi mást. Ha megszólítasz minket, figyelj oda a többesszámra, és hogy van nevünk, nem csak szerkik vagyunk! :)
átkaroltam a nyakát,mélyen a szemébe néztem,mosolyogtam.